1940. szeptember 18.

A magyar kormány ülésén Teleki Pál miniszterelnök elmondja, hogy a bécsi döntés óta eltelt időszakban mintegy 12-15 ezer dél-erdélyi menekült érkezett az országba. A további menekülés Dél-Erdély "teljes kiürítésének" a veszélyét is magában hordozhatja, ezért a kormány úgy dönt, hogy a menekülteket ezentúl semmiféle állásban, még ideiglenes jelleggel sem szabad alkalmazni. Sok esetben azonban tovább folytatódik a menekültek vagy áthelyezettek átvétele, így a MÁV-nál és a Postánál is.

1942. március 19.

Kállay Miklós, az új magyar miniszterelnök programbeszédében "üdvözlő szót" küld "elszakított magyarjaink felé": "kérem őket, viseljék sorsukat keresztényi hittel és megnyugvással és azzal a tudattal, hogy itthon róluk soha meg nem feledkezünk."

1944. április 20.

Gyulafehérvári beszélgetésük során Márton Áron püspök megkéri Luby Gézát, a brassói magyar konzulátus vezetőjét, adja át Sztójay Döme miniszterelnöknek a személyes üzenetét. Ebben egyebek mellett arra kéri a magyar kormányt, hogy a jövőben a dél-erdélyi magyarság helyzete és az erdélyi kérdés ne szoríttassék háttérbe.